Gombbehúzó. Vaterán vettem. Sosem fogom elfelejteni. Lent voltam Balatonon, ültem a kertben, és nézegettem a méljeimet. Jött a szokásos hírlevél, amit általában visszakézből törlök, mert hajlamos vagyok mindent, de mindent felvásárolni. Most nem így tettem. Kellemesen sütött a nap, de még pont nem annyira, hogy csak a hűsítő fürdőzés járjon a fejemben. Szóval elkezdtem szemezgetni az ajánlatok között, és akkor megláttam. Ott volt Ő. Az az igazi régi fajta, tekerős karú, vasból öntött. A leírásból megtudtam, hogy rengeteg gombalap is jár hozzá ajándékba. Mindezt a szokásos ár - mármint csak a gép árának - egyharmadáért kínálták. Azonnal le akartam rá csapni. De a Vatera alkalmazás valamiért nem működött. Kétségbeesetten rohangáltam fel-alá a kertben. Ilyen nincs! Most mi lesz? Tuti elviszik az orrom elől! Szerencsére nem így történt. Lehiggadtam kicsit, és lám - sikerült leütni. Kifogtam egy tündéri eladót. Postázta egy nagy dobozban, gondosan textilekkel betekerve, kipárnázva - és tényleg egy halom gomb alappal együtt. Pazar vétel volt. Pár nappal később jött még egy boríték. További behúzható gombokkal. Kaptam egy levelet; az előző csomagból kimaradt. Nem fogadott el az úr postaköltségre valót. Nagyon kedves ember volt :)

Szóval itt volt. Kerülgettem, szagolgattam, nézegettem, de féltem tőle. Nem tudom miért, de úgy éreztem, még nem. Aztán a minap eljött az idő. Lehet, hogy kellett hozzá egy igazán inspiráló textildarab is, de végre megtörtént. Elkészítettem az elsőt. Aztán a másodikat, a sokadikat. Az elején nem ment minden zökkenőmentesen, voltak gondjaink, de a végére már olajozottan működtünk együtt. 

Az eredmény önmagáért beszél. Szerintetek?