Gombbehúzó. Vaterán vettem. Sosem fogom elfelejteni. Lent voltam Balatonon, ültem a kertben, és nézegettem a méljeimet. Jött a szokásos hírlevél, amit általában visszakézből törlök, mert hajlamos vagyok mindent, de mindent felvásárolni. Most nem így tettem. Kellemesen sütött a nap, de még pont nem annyira, hogy csak a hűsítő fürdőzés járjon a fejemben. Szóval elkezdtem szemezgetni az ajánlatok között, és akkor megláttam. Ott volt Ő. Az az igazi régi fajta, tekerős karú, vasból öntött. A leírásból megtudtam, hogy rengeteg gombalap is jár hozzá ajándékba. Mindezt a szokásos ár - mármint csak a gép árának - egyharmadáért kínálták. Azonnal le akartam rá csapni. De a Vatera alkalmazás valamiért nem működött. Kétségbeesetten rohangáltam fel-alá a kertben. Ilyen nincs! Most mi lesz? Tuti elviszik az orrom elől! Szerencsére nem így történt. Lehiggadtam kicsit, és lám - sikerült leütni. Kifogtam egy tündéri eladót. Postázta egy nagy dobozban, gondosan textilekkel betekerve, kipárnázva - és tényleg egy halom gomb alappal együtt. Pazar vétel volt. Pár nappal később jött még egy boríték. További behúzható gombokkal. Kaptam egy levelet; az előző csomagból kimaradt. Nem fogadott el az úr postaköltségre valót. Nagyon kedves ember volt :)
Szóval itt volt. Kerülgettem, szagolgattam, nézegettem, de féltem tőle. Nem tudom miért, de úgy éreztem, még nem. Aztán a minap eljött az idő. Lehet, hogy kellett hozzá egy igazán inspiráló textildarab is, de végre megtörtént. Elkészítettem az elsőt. Aztán a másodikat, a sokadikat. Az elején nem ment minden zökkenőmentesen, voltak gondjaink, de a végére már olajozottan működtünk együtt.
Az eredmény önmagáért beszél. Szerintetek?



Visszatérve a kis projektemre - nekiálltam hát, és kipucoltam 878 (!) darab kapszulát. Nagy meló volt, nem állítom, hogy nem, de ez van. Ezután előkészítettem őket, így már csak az élvezetes része volt hátra. A szépségek előállítása! :) Szóval kreatív üzemmódba kapcsoltam, és egy jó adag ékszer lett az eredménye. Szeretem ezt az alapanyagot. Jó vele dolgozni, igen mutatós, és még környezettudatosság is van mögötte. Talán túlzás lenne azt gondolni, hogy ezzel az újrahasznosításosdival megmenthetem a Föld nevű bolygót, de azért egy ici-pici lépés a jó irányba. A zaccot amúgy trágyázásra használjuk, és higgyétek el, sem a paradicsom, sem a cseresznye nem kávé ízű. Már többen teszteltük :)
Gabi barátnőm divatmániás. Nagyon sokat ad magára, és lelkesedik a nagy tervezők darabjaiért. Egyik kedvence a Furla, ahonnan jó pár kiegészítője, egyebe származik. Legutolsó szerelme egy nyaklánc volt. Előttem van a kép, ahogy rendszeresen visszatér a tett helyszínére, és vágyakozva nézi, csak nézi, az orrát a kirakat hűs üvegének nyomva. Régóta beszélt már róla. És bekövetkezett a várva várt esemény. Leárazták. Nem nagyon, de hát azért mégiscsak. Ízlelgette a számokat. Úgy még sok volt, és éppenséggel így sem kevés, de hát mégiscsak Furla. Elképzelte magán. Mikor viselné? Melyik darabjához lenne tökéletes? Vajon a hossza pont jó, vagy rövidebbre kellene venni? Eléggé kiemeli a szeme színét? És ehhez hasonlók... Aztán hosszas gondolkodás után elém állt - arra gondolt, hogy fűzzem meg neki. Illetve készítsek neki egy Gabisabbat. Megtettem. Tetszik neki. Nagyon. Még jobban is. :)